OFF – Szeged, Maďarsko

Koncentrációs táborban élnek. Pilinszky János költői lágerében. Szerencsére mi, XXI. századi emberek, most nem ott lakunk. Valaki kissé zártan, valaki kissé magányosan, fogyasztva, gyűlölködve, de legalább szögesdrót és gázkamra nélkül. Ha emlékezni akarunk, képeket nézünk a borzalomról, moziba vagy jelen esetben színházba járunk, hogy ott nézzünk farkasszemet a vagonokba zárt kiáltással.

Te elképzelnéd, milyen lehet egy lágerben? Vagy inkább legyen, tegyék elém a látványt, szembesülök és megpróbálok vele együtt élni valahogy? Vagy egyszerűen már a gondolatra rázárnád az ajtót?

Te keresnél közös kapcsolódási pontot a mai társadalom és szögesdrót tépte magány között? Mit jelent számodra e botrányos szentség? Milyen lehet, amikor összekulcsolódik a költői színház a valóság rettenetével? Mit jelenthet ma a halállal való összebámulás? Mit akarhat szerinted egy elnyűtt, csont és bőr, alig pislákoló test a ma emberétől?